Nemes cselekedet!

Kedves Tibor! 

Köszönöm szépen a kutyaházat, rendben megérkezett. Építettem alá - a fagyott föld miatt egyelőre ideiglenes - járdát téglából, ma pedig elhoztuk Pókert a menhelyről. Az új környezetével való második, ezúttal a múltkorinál alaposabb ismerkedés, továbbá a szomszéd kutyával való összebarátkozás és hancúrozás után mindenféle trükkel próbálkoztam, hogy becsalogassam a házikóba: beletettem azt az ócska lábtörlőt, amit a korábbi lakóhelyén játéknak használt, a thermovackot és egy kis szalmát, és az egész kupacot megfejeltem egy jutalomfalattal.

Hát, ez nem bizonyult elég vonzónak számára, bár be-beszimatolt. Később már elég felszabadultnak érezte magát ahhoz, hogy elkezdje átrendezni a kertet, úgyhogy adtam neki egy műcsontot, amit aztán egy óvatlan pillanatban szintén becsempésztem a kutyaházba. Nem ment be, de addig mesterkedett, amíg valahogy kikotorta, előbb a csontot, melynek biztonságba helyezését követően hasonlóképpen cselekedett a jutalomfalattal is, amit el is fogyasztott.

Úgy délután fél öt körül már nagyon vacogott, így újabb jutalomfalatot tettem a házikóba, és próbáltam megmutatni neki. Be is kukkantgatott a házba, de nem volt hajlandó bemenni. Így aztán én menekültem be a melegbe, és lestem egy ideig az ablakból, mit csinál. Egyszercsak gyorsan beszaladt a házba, kihozta a jutalomfalatot és megette. Fél hat körül - már sötétben - kimentem, nézem: kutya sehol. Szólítottam, erre egyszercsak kirontott a házikóból, szemmel láthatóan mély álomból ébredve, hosszan nyújtózkodva, nagy farkcsóválás közepette. Azóta csak az utcai járókelőket megugatni és enni jött ki, majd a tálkája fényesre takarítása után azonnal visszabújt az új lakásába. Szóval: házikó elfogadási projekt kipipálva! 

Köszönettel és üdvözlettel: 

Igali Zsófia